Magyarország – 60-as évek. 1966-ban volt az első Táncdalfesztivál. Kovács Kati énekelte: „Én nem leszek sohasem a játékszered…” Megosztott első helyezést nyert (Toldy Máriával). Az idősebbek Koós János-, Korda György-, Toldy Mária-pártiakra szakadtak szét, a formálódó beatnemzedék Illés-, Metró-, Omega-, Kovács Kati-rajongókra. 1966-tól megjelentek a Centrum áruházak is. Konfekció volt „Ez a divat” módra. A gyárakban pedig az egyenrend egyenruhái. A miénk volt „legvidámabb barakk” a szocialista országok között. A Nem leszek a játékszered koncertszínházi előadásunk egykori slágerekkel mesél el egy történetet. Két énekes színésznő, öt zenész és a Bartók Színház tánctagozata közösen idézik elénk a már letűnt, de máig ható kort és annak hangulatát.
Az előadásban szereplő betétdalok szerzői: Bágya András, G.Dénes György, Gyulai Gaál János, Hajnal István, Horváth Jenő, László Endre, Polgár Tibor, Tomsits Rudolf az Umpa ügynökség engedélyével kerültek előadásra.
Időtartam: 60 perc
Szereplők:
Kecskés Tímea, Siménfalvy Ágota
Zenekar:
Tótin Katalin (zongora)
Tótin István (klarinét)
Kis Alexandra (brácsa)
Károlyi Dóra (cselló)
Müller Tamás (dob)
Alkotók:
Zeneszerző: Farkas Bence
Látványtervező: Rákay Tamás
Jelmeztervező asszisztens: Jaklics Liliána
Koreográfus: Dunaveczki Éva
Koreográfus asszisztens: Perger Balázs
Dramaturg: Balassa Eszter
Rendezőasszisztens: Szekeres Petra
Rendező: Csadi Zoltán
Táncolják:
Asbolt Eszter Anna, Bánházy Eszter, Deák Bálint, Dunaveczki Éva, Hahn Jusztina Sára, Halmosi Dzsenifer, Hernicz Albert, Jaklics Liliána, Kecskeméti Gergely, Perger Balázs Márk, Péter Szilvia, Simon Gergő, Széchenyi Krisztián, Veres Tamás, Végső Zsolt, Zolja Adél
Támogatók:
Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza
Az előadásban stroboszkóp szerepel.
